Amennyit foglalkoztam mostanában Drakulával és más régi horrorszörnyekkel, elővettem egy régi cikkem Bram Stoker egy, a vámpírmitológián túlmutató könyvéről. Az írás valamikor 2009-ben jelent meg az Intergalaktikán, az Így írtok ti blogon és az egyik első recenziós könyveim egyike volt. Régi szép idők olyan emberekkel, akiket elfújtak tőlem az évek...
Ha azt mondom, Bram Stoker, szinte mindenkinek a Drakula jut az eszébe. Hiába, no, vannak egykönyves szerzők, akik hiába próbálkoznak első, kirobbanó sikerüket követően bármivel, tőlük örökké ugyanazt várják. A Metropolis Media azonban úgy döntött, megmutatja, mi van a vámpír árnyékában.
Az ifjú Adam Salton egyetlen élő rokona, a nagybátyja invitálására hazatér Ausztráliából Anglia egy ősi idők óta lakott vidékére. A fiatalember kezdettől fogva különös árnyak között éli új életét, egy bogaras és különc, régi-új földesúr és egy titokzatos asszony egyre szorítóbb környezetében. A szerelem és az ősi fenevad, a fehér féreg felbukkanásával neki is határoznia kell, mit is tegyen boldogsága érdekében…
Különc és kissé érthetetlen regény A fehér féreg fészke. A cselekmény néhol olyan, mintha össze nem illő puzzle-darabokat próbálnának összekapcsolni, de nem stimmelnek. Vagy csak én nem tudtam összerakni, de néha mintha folytonossági hiányok lennének az egyes fejezetek között. Kapunk csodás és persze kellőképp baljós tájleírásokat, bogaras embereket, egy kis tudományt és misztikumot. A történetnek nem volt csattanója, az események szépen lassan kifutottak az előre látható vég felé, különösebb kitérők nélkül.
Rendkívül sajátságos Stoker szereplőábrázolása, nem mutat túl a korán (sajnos), de így is sok érdekességgel szolgál. Kedvenceim voltak a hihetetlen belső lelkierővel megáldott, azonban korlátolt, önző, hiú és gonosz Edgar Caswall és a bestiálisan állatinak bemutatott néger szolga, Oolanga. Női szemmel mégis legérdekesebbnek a női szereplőket tartottam. Stoker itt sem szakított a Drakula nőábrázolásával: a jó hölgyek, hiába talpraesettek, illetve keverednek belel hihetetlen kalandokba, ahonnan önállóan, saját erejükből is ki tudnak mászni, mégis, a férfi mellett gyámoltalan, félénk, megmentésre váró asszonykák lesznek. A rossz nők viszont démoniak, hozományvadászok, saját vonzerejük tudatában gonoszul öntudatos némberek. Azt hiszem, ez a regény nem való feministáknak...
Mindezek mellett a féreg előtörténete és környezete groteszk telitalálat. Ahogy Stoker a darwinizmus eszméjének alapulvételével magyarázza az óriás kígyó, mint kőkorszaki leviatán fennmaradását, intelligenciáját, kimondottan megkapó és érdekes.
De az abszolút kedvenc a nyelvezet. A viktoriánus stílus dagályos körmondatai és finom, választékos és egyúttal modoros kifejezései (melyet a magyar fordítás kiválóan ad át) sajátos komikumot jelentettek a mai beszédhez képest. A regény ezentúl valóban hordoz némi fekete humort, ami a vidéki Anglia kifigurázásából ered, mégsem vált hangsúlyossá.
Összességében a kiadás legnagyobb előnye, hogy a horror irodalom egyik ismeretlen szeletével ismertet meg, igazi kuriózum. Maga a mű ugyan kicsit poros, de élvezhető, sajátos idejétmúlt érzéssel ajándékozza meg olvasóját. Külön dicséret illet a kiadót a kötet végén található Kuczka Péter-tanulmány közléséért, valamint a könyv borítóját tervező Sallai Pétert ismételten színvonalas munkájáért. Szóval van élet a vámpír után is, ha nem is olyan acélos, mint az elődje.
Ha azt mondom, Bram Stoker, szinte mindenkinek a Drakula jut az eszébe. Hiába, no, vannak egykönyves szerzők, akik hiába próbálkoznak első, kirobbanó sikerüket követően bármivel, tőlük örökké ugyanazt várják. A Metropolis Media azonban úgy döntött, megmutatja, mi van a vámpír árnyékában.
Az ifjú Adam Salton egyetlen élő rokona, a nagybátyja invitálására hazatér Ausztráliából Anglia egy ősi idők óta lakott vidékére. A fiatalember kezdettől fogva különös árnyak között éli új életét, egy bogaras és különc, régi-új földesúr és egy titokzatos asszony egyre szorítóbb környezetében. A szerelem és az ősi fenevad, a fehér féreg felbukkanásával neki is határoznia kell, mit is tegyen boldogsága érdekében…
Különc és kissé érthetetlen regény A fehér féreg fészke. A cselekmény néhol olyan, mintha össze nem illő puzzle-darabokat próbálnának összekapcsolni, de nem stimmelnek. Vagy csak én nem tudtam összerakni, de néha mintha folytonossági hiányok lennének az egyes fejezetek között. Kapunk csodás és persze kellőképp baljós tájleírásokat, bogaras embereket, egy kis tudományt és misztikumot. A történetnek nem volt csattanója, az események szépen lassan kifutottak az előre látható vég felé, különösebb kitérők nélkül.
Rendkívül sajátságos Stoker szereplőábrázolása, nem mutat túl a korán (sajnos), de így is sok érdekességgel szolgál. Kedvenceim voltak a hihetetlen belső lelkierővel megáldott, azonban korlátolt, önző, hiú és gonosz Edgar Caswall és a bestiálisan állatinak bemutatott néger szolga, Oolanga. Női szemmel mégis legérdekesebbnek a női szereplőket tartottam. Stoker itt sem szakított a Drakula nőábrázolásával: a jó hölgyek, hiába talpraesettek, illetve keverednek belel hihetetlen kalandokba, ahonnan önállóan, saját erejükből is ki tudnak mászni, mégis, a férfi mellett gyámoltalan, félénk, megmentésre váró asszonykák lesznek. A rossz nők viszont démoniak, hozományvadászok, saját vonzerejük tudatában gonoszul öntudatos némberek. Azt hiszem, ez a regény nem való feministáknak...
Mindezek mellett a féreg előtörténete és környezete groteszk telitalálat. Ahogy Stoker a darwinizmus eszméjének alapulvételével magyarázza az óriás kígyó, mint kőkorszaki leviatán fennmaradását, intelligenciáját, kimondottan megkapó és érdekes.
De az abszolút kedvenc a nyelvezet. A viktoriánus stílus dagályos körmondatai és finom, választékos és egyúttal modoros kifejezései (melyet a magyar fordítás kiválóan ad át) sajátos komikumot jelentettek a mai beszédhez képest. A regény ezentúl valóban hordoz némi fekete humort, ami a vidéki Anglia kifigurázásából ered, mégsem vált hangsúlyossá.
Összességében a kiadás legnagyobb előnye, hogy a horror irodalom egyik ismeretlen szeletével ismertet meg, igazi kuriózum. Maga a mű ugyan kicsit poros, de élvezhető, sajátos idejétmúlt érzéssel ajándékozza meg olvasóját. Külön dicséret illet a kiadót a kötet végén található Kuczka Péter-tanulmány közléséért, valamint a könyv borítóját tervező Sallai Pétert ismételten színvonalas munkájáért. Szóval van élet a vámpír után is, ha nem is olyan acélos, mint az elődje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése